És történt egyszer, a teremtést követően, hogy az Úr lenézett az földre és észre vevé, kiket rendelt az ember segítőjévé és az társává, mily egyformák vala. Parancsolá is meg azon nyomban, elé járuljon minden kutya, hogy felruházza őket különböző külső és belső tulajdonságokkal. Meghallván ezt az kutyák, hanyatt homlok rohanvást igyekeztek az Úr elé, hogy jusson nekik minél több és jobb belőlük. És egyikük, ki utolsó vala, és látván az hosszú sort, megpillantván egy odúnak bokorral, gyökerekkel sűrűn benőtt bejáratát, hívén, hogy túlfelén kibukkanván, s igy a többi elé jutván, majd az sor elejére kerül. És önmagát még nagyobb gyorsaságra ösztökélvén nagy lendülettel veté magát az odúba be. És ekkor még felfelé álló fülei az kiálló gyökérzetbe akadván, éktelen hosszúságúra nyúlottak. És vivé tovább őt az lendülete az egyre szűkülő alagútban, teste is ekképp változván, végtagjai pedig rövidültek ezáltal. És elérvén az járat legszűkebb pontját, megszorulván, és erre rádöbbenvén éktelen csaholásban tört ki. Eközben feje fölött mind az sor, mind az jó tulajdonságok elfogytak vala. És meghallván az Úr az éktelen üvöltést parancsolá szolgájának, elé hozza, ki ezt a hangot magából kiadá. És ment az szolga a hang irányába szaporán, és hallá a hangot az odúból, be nem látván, de oda benyúlá vala, megragadta az keze által érintett valamit és azon nagyot rántván, kiszabadítja fogságából azt. És mivel az farkát fogta vala, az is megnyúlván, úgy vivé parancsolója elé. És meglátván őt az Úr, megnyúlt füleivel, törzsével, farkával, összement lábaival, és a késés miatt bánatos, szomorú tekintetével, neki az szíve megenyhült, és mondá: Menj te most már így, ilyen formán az emberek közé, és az ember találja ki neked, az tulajdonságokat, és legyen a neved Basset Hound. És már az ember mellett lakván egy sötét éjszakán, eszébe jutván az beszorúlása, ugatásban törvén ki, éktelen haragra gerjedt az befogadója. És eljővén az reggel az ember fegyverét fogá, hogy vele leszámoljon, az basset előle az erdőbe menekülvén, félelmében ugatván, az ott lévő vadakat megugrasztván, az ember felé terelé azokat. És ő azokat elejtvén, bőséges lakomára szert tevén, mely közben elgondolkodván,besorolá az bassetet az kopók népes táborába, hogy az íly módon az ember hasznára válhassék. És az mai kor embere éjszaka az basset tutulására ébredvén, sűrűn emlegeté az teremtőt, hogy mert az legalább ékesszóló hanggal megajándékozhatta volna azt.